Hát eljövendett az március idusa…s sok csepp hullott alá az folyónak medrébe. Sajna nem számolhatok be nyugtatók szerezte kéjes hatásáról vagy a nyomorúságos kutatás pozitív eredményeiről… a mentesítő keresgélés többet kanyarintott le belőlem mintha csak egy sötét zugban ücsörögtem volna s „drágaságom” hiátusát rémisztő felhanggal konstatáltam volna. Ez olyan, mint mikor ideggyógyászhoz megy az ember az pediglen mókás arcjátékával megfűszerezve kijelentené: - Kezdeti idegösszeroppanásod van! - Mi az,hogy kezdeti? Még egy rendes idegbajra sem telik tőlem? A feeling pedig úgy realizálódott belsőben miként egy álom után egy kósza vasárnap reggel bekapcsolom a tv-t. Eddig egy szürreálban éltem, ráadásul elhitettem magammal, hogy ez lehetséges…na ez a nevetséges…meg úgy általában minden…visszatért a régi nóta és a hétköznapok egy hatalmas bohóc orral mórikáznak… nem sajnálom magam…és ismét kérek mindenkit,hogy „senki” se tegye…nem kesergés ez… csak azt hiszem, hogy soha többé nem szabad gyerekesen elhinnem a Walt Disney meséket… persze figyelmeztettek, hogy ne légy balga szörnyű gyerek! Igazi-igaz! Deeee én inkább vétózom előző soraim s ismét hazudozok, hogy kurva szép az élet, aztán valami majd csak lesz… minimum egy kezdeti gyomorfekély vagy hintalovas ön-utálat,... Ám filmbéli tapasztalatok alapján nem kell tartani attól, hogy parkban ülve egyszer csak hideg vasat nyomjak a tarkómnak… neeem... ahhoz túlságosan szeretem a bohóc orrokat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.