Manapság gyakorta esik meg, hogy kicsiny országunk bizonyos szegleteiben élő csoportok, orromnak pöckölik, hogy bizonyos szempontból bezony én a sznob-szcéna oszlopos tagjaként vagyok definiálható. Nos, némiképp aláírással kell reagálnom eme –első hallásra bagatell- vélemény nyilvánításra. Úgymond rejtezik bennem a sznobéria köreibe mozgó parodisztikus hajlam, mellyel vászonfüggönyt tépve saját ábrázatom által fejtem ki elgondolásaimat a társadalom ama hiátusokban gazdag köreiről…s talán oly gyakorta éltem az élcelődés lehetőségével, hogy mint a rút kiskacsából lett „hülyepicsa” úgy én is az irónia célkeresztjébe vett csoport részévé lettem. Ámbátor merem állítani, hogy hihetetlenül sikkesen áll a monokli és az elefántcsontból faragott golfütő…de mégis csapom orcám a hűs vizek kútjába s megkövetve vádlóim… párbajra hívás nélkül feladom afféle elveim melyek a kékvérűek szegényes kultúrköréhez ragasztottak. Ezentúl majd részletesebben mesélek a világ sznobjairól, úgy, hogy az jóságos legyen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.