Jó a püre

 Számottevő eseménycsapadék hullott alá mastanság csepp országunk déli fertályán. Az asszociatív merengés felesleges, kivételes alkalom de szószerintes értelemben ömledezik a folyadék, legalábbis a minap épp csak túlélhető jégvihar borult városunkra, persze kapva az alkalmon, kisebb természeti zuhanyt vettünk a gangon, ínycsiklandó környezettudatosság. Utána pediglen az állomás felé vettettük vitorláinkat s meg kell hagyni még Izzadékony Dzsónsz sem ugrándozott volna serényen a parttalan folyamok között…érthetőbben az utak elmerültek a frissen hullott H2o habjaiban…”míííímindegysárgatengeralattjróbanélünk” E mellett végre végleg véget ért megpróbáltatásaink zord korszaka…elkövetkezhet a békés szerelemben dúskáló, ( „Hefe mit jelent az, hogy dúskálni?”) megérdemelt…boldogság…a koncentrikus-koncentrikus koncentráció végre a Gyönyörűség felé irányulhat... Azon csoda felé aki felé már régóta kellett volna a „tőlem-telhetőség” legmaximumát is meghaladva irányulnom… haj’ épp itt volt az ideje,hogy az untalan vigyorgörcsök közepette, hűs csókfelhők közé rejtett révedezés vegye át a tejhatalom!  E mellett fontosnak vélem még kifejteni, hogy Till Attila, degeneráltabb pop-orientált gúnynevén Tilla, intellektusával kapcsolatban nagy felfedezést tettünk. Fejének velejében semmiféle értelemre utaló jel nem lelendz, mindösszesen egy 1986-os Garfield képregény…plussz vagy tíz deka trappista képezi annak szűkös tartalmát! Nos talán ennyit erről…majd nemsoká a fesztiválkalad pürésített változata felkerekedik ide... és akkor majd mindenki tudni fogja, hogy milyen is volt az a fesztivál ami itt volt illetve ott és nem amott ahol lakozik az aki éppen olvasásra vetemedett   a pürén…csókkolom (bejönnék a gázos vagyok én)