Ma sárgásfényű keserkés hó takaró lepte be a Norvég old' country egészét. Szinte hihetetlen volt. Elképesztő érzelmi kavalkád pingpongozott a lelkemben. Aposztróf kulturális kielégülés és langyos reménykedés apokrif karikái. Nem tanultam meg még most sem, hogy ha koccan a hűtött vizkocka a poharamban már késő félteni a torkomat. Mármint nem akarok én már vetést kaparni de a múlt ereje kötelez és ebből fakadóan illetve egy furcsa de édeskés álom segitségével egy röpke pillanatig azt hittem eddig álmodtam és minden rendben van. De félre mindent nem keseritek már és én is mától cukorral iszom a kávét. Aztán majd...visszatérek a kezdeti frontra és elsütöm azt a poént, hogy ágyúba dugott fejjel a legjobb a sex:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.