Hosszú idő után újra virtuális pennát ragadtam, hogy kinyilatkoztassak, értékeljek, illetve csak úgy kirakjam a kirakatba mi forr fejem mélységes katlanjában. Nem becs vagy szereplési vágyból, oka talán a horgony engedés a hétköznapok hullámai közé, megleltük partjaink, hű pajtásink s szerelmünk oldalán. Van mit és van miért a tejbe aprítani, -persze nem a pénzügyi jelentésre utalva- sokkal inkább a napok teendőit számba véve. Otthont teremtettünk végre, persze egyenlőre az Indiáná Dzsónszban ábrázolt különleges raktárépületekre emlékeztet, de a káoszból zűrzavar, majd koszrengeteg, legvégül pediglen édes hajlék válik. Úgy legyék. A hétköznapok sűrűjét, mint mohó kisiskolások nyeljük szakadatlan, úgyhogy előfordul olykor egy-egy szálka is. De majd erről később mélyebben, jobban, mindenről-mindenkinek. Addig pedig rántott békacombot mindegykinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.