Lassanként teljes lelki kiterjedésben ön-bloggá változtattam szegény Pürét, de okulás képpen megtartom ezt a vonalat és egy ideig naprakészen kidoboltatom a világ színpadára miképp hajlongnak bennem azok a bizonyos érzelmek. Tegnap este egy hatalmas öszögetéssel egybekötött emlÉksétÁt tettem. Azt hittem rosszul fog esni de csodák és varázslatok csodája, kifejezetten jó volt. A kígyókén édesgető alkohol pedig kevésbé tudott mecénásommá válni mely eset igencsak furcsamód vette ki magát ott, akkor és úgy...Őszinteségből elégségest adtam magamnak hisz a legnagyobb hazug az aki önmagát képes minduntalan félrevezetni...Ez kalapált a fejemben, aztán elmosolyodván lepöccintettem sokadik cigarettám hamuját, kopott pantallóm szegélyére majd lassú léptekkel körbejártam gondolataim kusza ösvényeit. Méz és savanyú köd illat terjengett, kaparós szél, kopogó cipő és egy aranyos nóta, amit csak hamisan tudtam felidézni...azt hiszem jó újra itt lenni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.