Jó a püre

  No hát…egy ilyen kócos hajnalon miképp emelhetik szóra a hétvége csípős italainak révületéből a száj. A hét vége felé csiklandós kaland indította az akkor még friss hangulatot, mint, hogy a Kaukázus együttesének karöltésétől büszkén duzzadt a pofazacskónk. Elvégre a kisleányok tüzes irigysége izzott szemük sarkában s minket ez oly boldoggá tudott tenni,főként, hogy mi mind e közben kedves Janó unszolására némi agylazító balzsamokat öszögettünk’…majd dicséret gyanánt folyamatos üdvrivalgást imitálva örvendettünk: „Csigabiga Janó csak még egy csigabiga!” „Sok mindent kérhetne ő azt kéri, ne hízzon el a sörtől a nagynéni…” Jezus! És utólagosan is szeretnénk hálát rebegni az együttesnek a jó adag whisky-red bull kombóért. Így langyitják a közönséget vazzeg’ persze, hogy aztán hiába esik ki Miklós kezéből a dobverő szám közben, a búbánatos alkohol pára ápol és eltakar.

Aztán rokoni megnyilvánulás Pécsett. Az egyetem látogatásán kívül minden sikeredett. Még olyan koktélt is rendelni többek között mi alkoholt nem tartalmazott, s ezt csak később tudtuk észlelni, na de… legalább frissítő volt.

 Kirándulás erre-arra ám az emlékek jobbára eltakarva…mindenesetre a nyugtató találka nem jött össze legott és a koncertre sem jutottunk időben…sajna csak a végére, ám, hogy ez felfogásra kerüljön jó háromnegyed óra volt szükséges.

...és TERMÉSZETESEN a nagyvilág…

...hát mit is lehet erre mondani…mint azt,  hogy a miniszteri székben egy zseni ült eddig. Kiszivárogtak belső dolgok anno, ő büszkén feszített s a pocskondiázásból kikerekítette, hogy legalább őszinte, hittük, somolyogtunk majd felgyújtottuk a televíziót. Aztán anyagi mélyfürdő, számtalanított forrázással és öregedő recesszió…közben tábla a magasba emelkedett: „Kérem muszáj, meg kell szenvedni a későbbi jólétér, ha meg nem finom goood báááy! Tréfa volt mondták oly sokan, ő egy úr ilyet nem gondolhat, csak fáradt mert mindenki őt piszkerálja rúúúútul… Válság ami végtére is pont jól jött, lehet reá fogni minden bajt, ő az okozó és a fondorlatos globális fojtogató, a kormány pediglen ártatlan pitypanggal díszített erdészlány. Kétségbeejtő botrányok sokasága (nem vigyorogni ellenzék dettó, Orbi urat párhuzamba vághatnánk  Riefenstahl "Akarat diadala" című munkájával.. és sajna manapság úgy hírlik „jobbos beszél pipa füst”) Uniós baklövések, a "minden sebből vérző ember végső tehetetlenségében miképp ugrik téglával a zsebében egy mély kútba" című ballada… és akkor a konklúzió…

Mély felhanggal egybeöntött dacos távozás, mint Pistike a játszótéren foci közben: -K##va anyád, ha jobban tudod legyél te a csapatkapitány! Úgy hiszem, ehhez nem is igazán kell különösebb kommentár a részemről, talán csak annyi, hogy „…ne szólj szám nem fáj szerszám...”