Bakugrásból hintaló, bár a fene se tudja a szél irányából megállapítani,hogy vihar jön, vagy csak forr a fentiek savbázisa.
Örök blama a magyar fronton elkövetett politizálódás, főként az elmúlt 8-10 évet átpörgetve. Pártállás kérdése lett a buszhelyek átadása, a kivel és mikor ülök le egy jó sörre, az egyéb átlagpolgári viselkedésről pediglen jobb nem is szavakat emelni. Gyatra politikai érzékkel megáldott tudatom korgó vággyal próbálja megtapasztalni, Á lá carte a médiák és a polgárok okfejtéseit. Meglehetősen csöppnyi eredménnyel. Nincs pártatlan gondolatmenet. S, hogy ez rossz vagy hasznos é azt gömbölyű perec kimondani, nem egyszerű. Mármint a tudatosság és elhivatottság oké, még szép, hogy becsülendő, előre a nemzeti értékekért. De a rasszista gondolatok keltése már moráliskérdés, hogy a kedélyállapotokról már ne, ó ne! Bassza a csőrömet, hogy emberek, egy kopasz tarkó vagy zöldfehér viselet okán bármit megengedetnek vélnek, mondván egyesek "nemzetellenes" viselkedése okán megengedett a szardobálás (vagy a metró kocsi plafonjának verése). Legközelebb kippát húzok és, minden neonáci jellegű figurába beledöfök egy karnist mondván szimpatizálok az általuk kikiáltott ellenlábasokkal, s addig figurázok míg jólesik. Komolyan mondom, ha lehet legyen egy rosszabbik jobb, mert a mostani dolgok nem a nemzeti érzéseket erősítik bennem, hacsak a turulmadár reptetés... nem az. Ami kis hazánkban jó ideje (Köhömm) folyik, nem nevezhető politikának, inkább frusztrált kisemberek nagyzolásának- Ó párdon, szarrágás tejszínhab nélkül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.