Jó a püre

S valóban igencsak rég esett meg ama csoda, hogy a fáradt olajban párolt püre ismét szertetárja napégette, denevérszárnyas karjait s halomra ölelje mindazt a kevéske plublicumot kik eleddig hajlandóak voltak megolvasni szerény sorait…

 Előszöri is Albert kurvásul unja a globalizációból csíráztatott, munkásosztály létéletet ami a minimum alatt lelendz’ épp csak egy pöttyenyenytnyit…

 A kollegák rosszallóak, unalmasak és ostobák, a hely, forró, büdös és allergiakeltő, a pénz kevés, sáros, és már most lehet tudni, hogy mi fogja bészipolyozni… ( sajna nem egy korsó világos) . Nos ennyit a napfürdős robot igáiról, s most néhány fickándos kifejeződés a sokkal derűsebb (és nem is oly távoli) múltról:

Fishing on orfű

 Bár a tavalyi bőséges szarutál helyett egy kisebbfajta diétás étvágygerjesztővel szolgálhatok csupán, kérek minden rendes halandót (az Isteni tulajdonságokkal rendelkezők természetesen mindig kivételek) ne orroljon meg ezért rám… a hely pazar volt mint mindig, „zöldfűcsillogóvízlombosfákhegyekormáncsókosszáj” tehát mint morcos fesztivál úti könyv író... egy kövérkés pipppát adnék a tájnak…a szervezésnek ellenben egy kisebb nádpálcázás, ám csak amúgy a "Döbrögit távolból felelevenítő" szinten… az internetes ismertetés hiányosságaiból fakadóan, némelyek sátorjegy nélkül ücsörgélhettek a kapuban, órákat vacogva a napszúrástól, csúnya rossz információs sztráda gödrei (lyuk)… A koncertek pedig... amolyan „Bandistás-borostáktól” vezérelve kúsztak s csúsztak elfele, olykor akár fél órát is, a szervezetlen hip-hop koncertekről nem is szólva, a fél 12re meghirdetett Kezdeth Phia fél kettőre rúgott…a sör újfent hideg volt, a vodka meleg fantával is fogyasztható, a pizza pedig már-már egy római vakációra engedte emlékezni azokat aki ilyesmin szerettek volna szenderegni…vagy a gyros kinder gárden… (belsős  tréfa- einsuldigung) A koncertekről annyit, hogy a Kicsicsillag a hideg, a mocsarisztikus placc és a szakadózó felhőszakadás ellenére is fergeteges volt, csak azt kérem a Lecsuót hallgattassa valaki el végre… boldogság, nylon zacskó, Libanoni keringő helyett Jéger-twist és természetesen csak úgy a boldogságtól vezérelt hippiségből csak a szerelem és semmi más.

Nyaralgalódás

Itt is csak épp az illendőség kedvééért, hisz aki ott volt úgyis tudja aki meg nem az kicsoda is??? Mendegy…annak úgyis túlontúl érdektelen eme esemény így csak egy dióhéjnyi fuvallatban annyit, hogy meglehetősen boldogok, önfeledtek, gengszterek, álmosak, vodkásak, Kaukázusosak, lőfegyveresek, dinnyések, Balatonosak, szerelmesek (egyre inkább) és persze részegenvezetősebbek voltunk!

Közélet

Néhány kardosan vetett veteményes sorban szerettem volna értekezni a politikai helyzetről, de sajna amúgy is eléggé keseredett vagyok... így inkább arcot suvickolva, pírrel a tomporomon, adok itt egy kis helyet... arra, hogy  mindenki elképzelje (pár másodperc erejéig), hogy másfél tonna rózsaszín vattacukorba sodorják s közben valaki masszírozza az elhalt lábidegek szűntelen...mázöltoff!

 Most pedig behúzom szerény nádfüggönyöm s hamut szórva a fejemre ropogtatok némi biorépát, s egyesek szerint túlzásba vitt romanticizálással, bolyongok a szerelmes ábrándok mezején… Oli Urasan záróképként: Csókkolllak titeket szíven egyetlen királynői (meg persze by: Gábor the Gábor)