Újfent sok felhő keringte körbe szerény személyem s manapság felerősödött minden érzék, szín, illat és forma, hát igen…izomhúzódás, rubofenbe fujtott ébredés, a fél hétkor való hazaérkezés okán, némi gyorséttermi koszt, hogy bizonnyal fejlődjön a gyomorfekély, a junk food feeling pedig tovább érlelődik a közkevelt tv által... vagyis miképp tömjük meg a tudatot kevéske popularizált globál- gyűlölködéssel (értsd: Mónika show) .  Az elmúlt napok roppant kipárnázottra sikeredtek, volt itt minden vásárfia, többek között némi színház Spiró György tolmácsolásában... láthattuk, hogy a magyar proletár mibenlét alapvető algoritmusa nem engedheti meg, hogy a kovászos uborka mellé pénz is kerüljön. Etc.  The Tuestday… it’s funny… szakestesítettünk mely roppan jól sikeredett, s igaz bár kedves kollegánk jobbára csak szundikált, úgy akár ha Holle anyó ölébe döntötte volna buksiját. A Tanulság pedig csak úgy South parkossan annyi, jobban megy a stund up ha az ember nem túl ittas’ és nem szabad feledni, családi szlengünket nem illő közzé tenni, mert egyes egyéneket meglehet zavarba ejtjük vele…netán (igaz e Bóóótyá) Az albérlet politikai színtere pedig hiába hajtotta rabigába a régmúltat, sajna pár nap alatt a szörnyekből - hiába a tápszer és rengeteg locsolás- nem lesz paradicsom…megújulunk majd egyszer  talán, esetleg, vagy-vagy, fene se tudja… A tegnapi iccaka’ pedig…hmmm… ismét beütött a móka time, hisz mit cselekedhet egy gyarló deák ha csalfa kufárok 150 forintos darab áron mérik a ser italt. A ritmus kopottas fényességgel feszítette fel a comb elmacskásodott izmait, a többiről pedig szó se essék, ijesztő volt… a problémakör megoldására számtalan lehetőség volt adott és különböző lehetőségek alakultak ki, melyek közül a hirtelen elkövetett buszra szállás tűnt a legkézenfekvőbbnek… talán ennyi épp elegendő is, konklúzió nélkül… csacsin befejezem, és konstatálom, hogy ha lemegyek… hát biztos nem iszom meg egy jaffát.