Bár Petőfi szerint szép ha a fák aludni térnek én jobban preferálom ha nem a madarak utaznak délre hanem én s kicsiny pereputtyom. Az idei nyár kissé szürkésre sikeredett, hisz volt 8 fok viharos széllel és jeges esőzésekkel (ebből fakadóan pedig 24 órás áramkimaradással) ám ami még ennél is kiábrándítóbb s vágyakozást ébreszt az okulás szeptemberi fojtatására, az nem más mint a nyári diákmunka, melyről most szólnék pár keresetlen mondatot.
Egy allergiás ember számára, mint kanos matróznak a szirének szorítása. Kedves munkatársak. Nem túl beszédesek. Ellenben ha mégis csacsogásra kerül a sor, hát a szitkozódáson és a discoban elkövetett hánykolódáson kívül nem jut másra idő. Megfelelő ellátás. Víz csak őrül távolságokban, a Capria kicsi így a 45 fokos szaharai körülményeket nem enyhíti egy leheletnyi árnyék sem. A nyesőolló minduntalan szétesik s ha permetezni kell ebédidő közben megemlítik, hogy egy kevéske zuhanyzás megmenthet a két napos rókainváziótól. A portól eltömődött a mobilom mikrofonja így nem kérhetek telefonos segítséget, végső elkeseredésemben és utolsó 5 percemben egy kis trágyát pakolok csak úgy a wellnes hangulat kedvért. Egy hónapnyi munka után tudatják, hogy szükséges lenne magán nyugdíj pénztárat keresnek, én inkább csontkovácsra vagy temetkezési vállalkozóra gondoltam. Levonás a fizetésből, természetes kell az államnak is hisz értetek és értük is dolgozom, így a végösszegből megtankolom a kocsimat (persze csak félig) veszek egy doboz cigit és egy üveg minerálvótert majd nyugodt lélekkel hazasántikálok... de legalább fogytam 5 kilót.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.