Egy reggel arra ébredtem, hogy a minden csütörtök reggel hét harminckor elfogyasztásra szánt tükörtojásom kihűlt. Érezhetően hiányzott belőle a melegség parányi szikrája is. Nézegettem. Megfordítottam, hátha. Felszeltem, majd villám és bal kezem segítségével a lehető legnagyobb alapossággal újra összeraktam. Nem értettem a dologból semmit. A múlt héten ugyan ebben az időpontban elfogyasztott tojás tökéletesen meleg volt, sőt az első pár percben még talán egy kicsit túlontúl meleg is. Kételkedni kezdtem az érzetem pontosságában. Talán túl korán van még és nem vagyok elég éber, nem figyeltem kellőképpen a számba vett étel darabkára. Elszégyelltem magam. Ennél többet érdemelt volna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.