-Ó milyen csodás  volna! Ez…ez egyszerűen mesés elképzelés.

Tűnődött magában, egyedül ücsörögve egy mozgalmas tér félreeső szegletéből bámulva. Elmerengett! Elmerengett  a millió- millió alak hömpölygő forgatagán . De az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a tömeg kötötte le figyelmét, mindinkább, a szürke folyamból méltán kirívó markáns hímnemű egyed. Csodás volt, igazán, nem átlagos, jó, sármos, elbűvölő, hanem csodálatos.

-Talán ha odamennék és leszólítanám…ó de mi lesz ha…

Ám izgatott tanácstalanságának hatalmas robaj, sötétség, acélos szorítás és aztán mély rideg csend vetett véget. Egy sötét száraz helyen tért magához millió társával együtt, nem tudta hol van, mitévő legyen, ám riadtságának, akárcsak az előbb, hirtelen végeszakatt, ugyanis megpillantotta maga mellett csodált csodálatos plátói szerelmét. Boldogsága határtalan volt, már nem érdekelte semmi, még az sem, hogy  imádottjával aláhullott a mély borzalmába s majd másfél óra múlva, a FIHSCHBERG’S cég olajoshalkonzervjeként robogott vele az örök egyesülésbe.