Jó a püre

Csak azért mert így is lehet:   "...And you come crying to me - but it's too late
the man you try hard to be - but it's too late get your head out the sand - but it's too late
it's too late, too late, too late, too late..."  

Hát eljövendett az március idusa…s sok csepp hullott alá az folyónak medrébe. Sajna nem számolhatok be nyugtatók szerezte kéjes hatásáról vagy a nyomorúságos kutatás pozitív eredményeiről… a mentesítő keresgélés többet kanyarintott le belőlem mintha csak egy sötét zugban ücsörögtem volna s „drágaságom” hiátusát rémisztő felhanggal konstatáltam volna. Ez olyan, mint mikor ideggyógyászhoz megy az ember az pediglen mókás arcjátékával megfűszerezve kijelentené:  - Kezdeti idegösszeroppanásod van!  - Mi az,hogy kezdeti? Még egy rendes idegbajra sem telik tőlem? A feeling pedig úgy realizálódott belsőben miként egy álom után egy kósza vasárnap reggel bekapcsolom a tv-t. Eddig egy szürreálban éltem, ráadásul elhitettem magammal, hogy ez lehetséges…na ez a nevetséges…meg úgy általában minden…visszatért a régi nóta és a hétköznapok egy hatalmas bohóc orral mórikáznak… nem sajnálom magam…és ismét kérek mindenkit,hogy „senki” se tegye…nem kesergés ez… csak azt hiszem, hogy soha többé nem szabad gyerekesen elhinnem a Walt Disney meséket… persze figyelmeztettek, hogy ne légy balga szörnyű gyerek! Igazi-igaz! Deeee én inkább vétózom előző soraim s ismét hazudozok, hogy kurva szép az élet, aztán  valami majd csak lesz… minimum egy kezdeti gyomorfekély vagy hintalovas ön-utálat,... Ám filmbéli tapasztalatok alapján nem kell tartani attól, hogy parkban ülve egyszer csak hideg vasat nyomjak a tarkómnak… neeem... ahhoz túlságosan szeretem a bohóc orrokat!

Kicsikét furdal a lelkiismeret mert olybá tűnik,hogy némiképp hazudtam a legutóbb hisz azt ígértem nincs lélekvájkálás… de ez mégsem afféle ön nyavalygás mi oly jellemző és már-már sajátomnak mondható… kis nyugtalanság és konkrét közreadandó tény amit most itt ne szólj szám helyett mégis csak közzé teszek…és jelen bejegyzés konkrét emberek felé célzott mintsem a nagyvilágba belemondott igazságköteg (persze csak a sajátos elgondolásomban). Szal’ a kis vulgáris malőröket felejtse minden szem, de a fasz se érti mi szél tör át az agyakon manapság…merthogy oké értem én újulás meg recesszió meg mibenléti krőzus… de kérem szépen a krétakör mégsem a bennem élő igazság vagy mi…magyarul: van abba némi baj, hogy sokat nem alukaltám manapság, mondhatni semmit és a lefolyóban számtalan manipulált tisztaszesz csorgott lefele, ám a Szennyes –s bár igaz soha sem szerettem mint gyermekem de mégis egy otthonos barlangnak éltem meg- eltorzult…sokatmondó járókeretes remegés tört rám a sok újonnan érkezett félszerzettől, akár egy elbaszott (sorry) szalagavató puncstermében a körözöttes kenyeret rágó tanárok gyűrűje. kik e gyermekek és miért? Vajh’ hová lettek azon nőszemélyek kikkel a 25emeltesben a 37 évvelkésöbb jeleneteit lehetett édeskés romantikával felidézni vagy azon leánykák Kik borzongató élvezettel hallgatták legott érdekesnek nem nevezhető őrületes kilséinket…felfordult a világ vagy én lettem egy pöcs ez itt a kérdés…de a lélek valahogy nem tud nemesbé válni manapság…és mondjátok rám ,hogy nyafogok!

Életem első realista időmértékkel ritmusba hozott Oscar közvetítésén voltam jelen, puccba' vágott palánkos hangulatban némi mézesített szilvóriummal s pár kollegával karöltve. Furcsamód egész sok népséget megismertem bizonnyal az elmúlt félév erős képzésének köszönhetően (igen :) köfi) ámde mégis csak olykor-olykor meglepetések értek a díjazási szisztéma okán. Minden esetre a pontozási harcot elbukva de győzedelmes tekintettel tértem nyugovóra reggel fél hétkor majd álmokkal kipárnázott pódiumon hálálkodtam és sirattam győzelmem csodáját miközben a közérthetőség kedvéért Lüki volt kedves tolmácsommá lenni. new élmény kipipálva!

 Lassanként vissza zuhanok a kátrányba és minden konkréttá válik… a fátyol pedig ami eddig menedékül szolgált szolid egyszerűséggel faképnél hagyott. Vannak olyan pillanatok amikor az ember túlzásba esik és valamit nagyon szeretne tudni vagy épp a fejében lévő dolgoktól akar szabadulni mindenáron. Meglehet , hogy a  nemalvás teszi vagy csak az, hogy magamban úgy hiszem mindenkinek koloncává váltam…olyan szerencsétlen ez az egész,  most is csak magammal festegetek és az önzőség karikái ostorozzák a bennem lévő bizarr kételkedést…váltok, visszateszem az önsajnálat övegét és inkább törődöm a nagyvilággal…vágyódom a feloldozás után csak nem tudom még mivel érem el…azt hiszem a március  a kutatással fog eltelni! Addig is pihentetem a felírásokat…egy hónapig nincs lelkizés…Éljen!

Nüansznyi közérdekűség…kicsit Perfek Bluesan érzem magam, hisz mostanság e kérges planétán ácsorogva a humanoid csak pilloghat bambán… a globális felforrás riadalmát erősítik az Ausztrál görögtüzek valamint a vírusos hasmenés legendája, afféle "jóreggelt világ" formában, miközben egy 14 éves angol leányka gyermekének adott életet, ám az eladdig apának hitt 12éves fiúcska megett hatalmas sor ácsingózik a sokféle szociális támogatás után, így a vidék hercegei ölre mennek a trónért. Az otthon melegében pedig egy csepeli gyorsétkezde kijáratánál francia salátát csináltak Ophéliából…a minap épp istenről vitáztam…ma már félek,hogy a Szent Grál nem is létezik… 

Szürreális takaróban forogva tengettük az éjszakát a minap. Röpke konklúzió, hogy hamar le kellett tennem a riporterkedésről hisz nem áll jól a staféta és a telefonszám sem fogyott úgy mint eleinte gondoltuk vagyis reméltük. Remekbeszabott hajnali öt és romantikus hóesés...

Lassanként teljes lelki kiterjedésben ön-bloggá változtattam szegény Pürét, de okulás képpen megtartom ezt a vonalat és egy ideig naprakészen kidoboltatom a világ színpadára miképp hajlongnak bennem azok a bizonyos érzelmek. Tegnap este egy hatalmas öszögetéssel egybekötött emlÉksétÁt tettem. Azt hittem rosszul fog esni de csodák és varázslatok csodája, kifejezetten jó volt. A kígyókén édesgető alkohol pedig kevésbé tudott mecénásommá válni mely eset igencsak furcsamód vette ki magát ott, akkor és úgy...Őszinteségből elégségest adtam magamnak hisz a legnagyobb hazug az aki önmagát képes minduntalan félrevezetni...Ez kalapált a fejemben, aztán elmosolyodván lepöccintettem sokadik cigarettám hamuját, kopott pantallóm szegélyére majd lassú léptekkel körbejártam gondolataim kusza ösvényeit. Méz és savanyú köd illat terjengett, kaparós szél, kopogó cipő és egy aranyos nóta, amit csak hamisan tudtam felidézni...azt hiszem jó újra itt lenni...   

 Norvégia végre hellyel kinált kis vackában és tömött békepipát nyújtott felém. Már tegnap dörzsölgető gyógyérzettel ápolta fagyó végtagjaink a rusztikus óházak közé szoritott kalandozás, merthát kreatív magyarságunkból fakadóan képesek lehetünk egy kis szekérrel végigszánkázni a békeidős flaszteron. Ma pediglen talpat kötve, dupla ködmönnel felvértezve befurakodtunk egy tó fenyőfákkal diszitett rezervátumába. Életemben másodszor fotóztam úgy, hogy nem gondolkodtam a beállitásokon...tudtam, hogy letérdeltemkor már nyomhatom is azt a fránya plexit...és lőn örökös békesség művészieskedő tudatom partjain. 

 Ma sárgásfényű keserkés hó takaró lepte be a Norvég old' country egészét. Szinte hihetetlen volt. Elképesztő érzelmi kavalkád pingpongozott a lelkemben. Aposztróf kulturális kielégülés és langyos reménykedés apokrif karikái. Nem tanultam meg még most sem, hogy ha koccan a hűtött vizkocka a poharamban már késő félteni a torkomat. Mármint nem akarok én már vetést kaparni de a múlt ereje kötelez és ebből fakadóan illetve egy furcsa de édeskés álom segitségével egy röpke pillanatig azt hittem eddig álmodtam és minden rendben van. De félre mindent nem keseritek már és én is mától cukorral iszom a kávét. Aztán majd...visszatérek a kezdeti frontra és elsütöm azt a poént, hogy ágyúba dugott fejjel a legjobb a sex:) 

Sokat mondó elnéptelenedett fél havas, de inkább ködös albioni tájképre nyíló pillákkal egy furcsa hét elé néz a még kurtákat passogó szem. Elégedetlen felhanggal kalimpált a lélek eddig és morcos kinyúlásai a hétköznapok cserfes bűvöletében ismét igazolták az önsajnálat becstelenségét. Félre búbánat, eszement sértődöttség, a múlt hét konklúzióvarázsa pedig: ...formás, keretes napszemüveg vidám árnyékából kell, hogy folytatódjon  a tapasztalás mechanizmusa eztán... Keseredettség még ugyan van ,zsákszámra, ám jobb ha a szív mélyére pakkantjuk és ikább lebegve mosolygunk a várva vár boldogság felé… Megéri –e? Ennél jobban semmi. Aztán visszatér a kerekded hétköznapisággal körbefon félév s ismételten picsoghat az ember a végtelenített vizsgák mezejének bonyolultságáról. Majd a tanulmányok lezárásával nyűgösen konstatálódik a tény újfent, mégis csak remekebb móka a köszvényes filozófiai doktorok szakállást fésülgetni borittasan, mint a gyári síp tutuló hangorkánjára figyelve másodperces gyorsasággal töppenteni rövidke szünetünkben a nikotinban gazdag szárított dohánylevelet. Ebből kiindulva tehát úgy hiszem kereket oldottam és kutatószemináriumot indítok tudatom Belzebub formálta belsejében, melynek témája valami olyasmi lesz, hogy: happiness…egyszerű és cseppet sem barokkos gondolat de hát ez van srácok!

Radikális hangulatváltozás, mennem kell már megint oda ahová nem akarok..asszem ez már csak így lesz, persze nem „önsajnálkozom” csak megadóan konstatálom, hogy megint burul minden elfelé. Akik figyelnek túlságosan teszik, olyan érvekkel próbálják meg alátámasztani bicegő halántékom amikről -remélem- maguk is sejtik, hogy inkább ironikus bohóc tréfa mint igazságosság. Tudom, mert mostanság felvésetett tudatom kőfalára mi a kacajos libegés ára és ,hogy az erény egyetlen kulcsa ha jó vagyok. Ez volt rég, de nincs divatban manapság. Igaz sosem voltam trendkövető, csak ostoba... nem tudom mi a jó csak nyelvtanilag. Ráadásul amiben eddig hittem az sem úgy van, újabb fáradhatatlan igenlés került napvilágra mely tehetetlen tudatom stukkós jellegét fémjelzi. Nem tudok kifejezni, kifejezetten rosszul kommunikálok és inkább magamban tartok mint közvetítek. Jobb ott. Bizonnyal a kiegészülés és a harmónia hiány az okozója. Nem érzem a szállak erősödését. Elfogyott a lelki öntözőkanna municiója. Félek is meg fáj a hasam…nem függ össze…vagy talán mégis, lelketlen lélek csapongás egy szürke magányos héten… marad a hit, a bizakodás, meg a remény… az biztos,hogy a révedezés elmúlt…persze kinek köszönjem ha nem magamnak… csak az a fránya megszokásos parafrázis, na az kíméljen… Túl akarok élni, anno már kiégettem az önsajnálat összes szénkarikáját. Nincs mit bánni most és már a múlt sem pöcköl orron..sőt, eszembe se jut csak ha figyelmeztetnek.KKérlek titeket ti  kedves őrangyalai huzatos életemnek...menjetek már el egy kicsit a picsába...bocsánat de már elég volt az alabárdosokból...madárnak és hülyének se nézzen senki unom...majd túllépek rajta, mindegy...emlékezem mint mások, csak nem arra. Aztán majd talán visszatér a tavaly és olyan lesz az arcom mint egy felvart moncsicsi ... remélni csak szabad! Kicsit össze-vissza bejegyzés, olyan mint most ott bent.

  Egy reggel arra ébredtem, hogy a minden csütörtök reggel hét harminckor elfogyasztásra szánt tükörtojásom kihűlt. Érezhetően hiányzott belőle a melegség parányi szikrája is. Nézegettem. Megfordítottam, hátha. Felszeltem, majd villám és bal kezem segítségével a lehető legnagyobb alapossággal újra összeraktam. Nem értettem a dologból semmit. A múlt héten ugyan ebben az időpontban elfogyasztott tojás tökéletesen meleg volt, sőt az első pár percben még talán egy kicsit túlontúl meleg is. Kételkedni kezdtem az érzetem pontosságában. Talán túl korán van még és nem vagyok elég éber, nem figyeltem kellőképpen a számba vett étel darabkára. Elszégyelltem magam. Ennél többet érdemelt volna.

Véééééééégre de nem végül, megújulásosság követelődik el a Pürén!

A forma bontása olyképpen esik meg, hogy ezentúl egyéni megfogalmazásban a héten megesett események elregélése fog megtörténni! Szépen kimódolt szó füzérekkel és storykkal, meg persze egyéni látásmóddal aláfirkantva!

A héten kezdődik is az eseményként is értékelhető "blogújítás"!

  Hosszas éhínség után a múlt hétvégén végre csillapíthatták az igaz mozgóképet szerető emberek, állatok, félig leopárd félig nyúl lényeg, trollok és mások Dunán innen és az univezumon túl   (pénztelenségüknek köszönhetően elfojtott) mozi rajongásukat. A mozi ünnepnek becézett eseményen olcsón falatozhatott minden filmkedvelő az elmúl hetekben bemutatott produkciók svédasztaláról, a kérdés csak az, hogy hányan kaptak gyomor vagy tudatrontást a végelláthatatlan fikciók láttán. Személy szerint három siker produkcióra jutott időm…Első körben némi fülsiketítő sikoltozással tarkított rettegésre vágyódtam kedvesemmel.A „Hívatlanok” című horror debütálása némiképp az a gondolatot formálta meg a fejemben, hogy tán’ a rendező is jobban jár volna ha nem hívják fel a stúdiótól s ezután nem kellett volna megrendeznie e szörnyűséges révületet…mely rémületet kevésbé okozott. Haragudtam akkor a közönségre, hogy mikor félni kellett volna inkább nevetett de lassan ráébredtem, hogy e movie esetében a nevetés a guillotine s hulljon a film feje egy kosár mélyére. Következő nap egy viharosabb háborús nevetgélés volt betervezve, vágytunk is rá hisz a nap is kisütött. Ben „Trópusi vihara” megkell valljam kellemes csalódás volt. Bár néha fájt picit az alpári éra jobbára lehetett azonosulni Idióta Jackkel és a többi -egész ügyesen kifaragott- karakterrel. Utolsó nap mikor már erőteljes frusztráltságot okozott a pattogtatott kukorica szaga ismét a könnyedebb műfaj felé hajókázva szemünk elé vettük a Kegyenc fegyenc (rémület) című  különlegességet (csak úgy okulás végett meg mert össze bújós hangulat uralkodott és ahhoz passzol a mosoly). Szégyen de nem tudok a mérleg egyik oldalára sem dőlni…nézni meg s ítélkezni…én sokkos állapotban jöttem kifelé a teremből s próbáltam a város nyugtató fényeivel azonosulni…mert nem volt jó nagyon nem…de akkor miért nem utálkozom…fene se érti…minden esetre jövőre újra megpróbálkozunk…a konklúzió pedig…járni moziba mert a sok filmes szakember különben éhen hal, vagy mehet Indiába Badatúr ríliti showkat csinálni…ettől pedig kíméljük meg őket, mert az nagyon tud ám fájni.

Elnézést a blog "népes" és állandósult olvasótáborától... nemsokára minden héten frissülünk... mert végre az otthontól távol is akad állllllandó net. a vivá la' vidra:) szóval jövő héttől újra pürülünk majd heti két alkalommal legalább. addig is öszögesssetek némi menza koszt!üdv!

Eleinte megvallom félelemmel álltam e történethez. Első hallomásra enyhén túlexponált német-realisztikus képkorzónak tűnt… egészen addig amíg nem dörzsöltem kényelmesre az ülőhelyem huzatját és el nem indult a film. Remekbe szabott kamerahasználat, hiteles és teccetős dialógusok (jelen esetben jól esik hallani a germanisztikus felhangokat még ha a felirat csal is egy cseppet), jól felépített depresszív mozaik story, remek színészek átélhető karakterformákban és igaz nem minden esetben de jobbára meglepő fordulatok. A vége jelenet pedig hát… az egyszerűségében rejlik a zsenialitása. AJÁNLOM! E dolgozat az én ranglistám szerint erős 10es (deszkásoknak, mentősöknek különösen)!       

https://www.youtube.com/watch?v=ABZdL1fIHpE

Bár Petőfi szerint szép ha a fák aludni térnek én jobban preferálom ha nem a madarak utaznak délre hanem én s kicsiny pereputtyom.  Az idei nyár kissé szürkésre sikeredett, hisz volt 8 fok viharos széllel és jeges esőzésekkel (ebből fakadóan pedig 24 órás áramkimaradással) ám ami még ennél is kiábrándítóbb s vágyakozást ébreszt az okulás szeptemberi fojtatására, az nem más mint a nyári diákmunka, melyről most szólnék pár keresetlen mondatot.

 Egyértelmű, hogy nehézkesen fogadom el a fizikai munkából fakadó buktatókat, hisz „jól képzett” bölcselőként már az egyetem felé járás is - koffein dús anyagok nélkül- komoly megpróbáltatások kínkeserves árán szokott sikerülni. Ám de a pénz fontos kellék manapság, így igaz durcás képpel ugyan de uccu munkát keresni!

 Az első és egyben a legnehézkesebb feladat. Szinte lehetetlen. A siker csak  akkor garantált ha már januárban egyeztetünk vagy ha (mint minden esetben) egy régi cimbora vagy kedves rokon esetleg lebegtet némi belső ismeretséget (és sajna ez a célra vezetőbb).

Tegyük fel… siker koronázta a vadászatot valamely úton-módon, még ha a gyomrunk táján lévő bőr mind lekopott is a sok csúszkálástól, de van munkánk.

 Munkaadóm egy vidéki kertészeti (inkább rezervátum) monstrum felé irányít minket. A Boss barátságos, igaz nem túl beszédes, főként ha a keresettel kapcsolatos kérdések kerülnek terítékre. Nem gond majd hó végén iszunk együtt egy Unicumot s akkor talán a prémium lesz a borravaló. Kert. Flamingó fa. Tarktorok.  Végtelenített punk dalok sokasága.  Gyomok és végeláthatatlanul gyomok.

Egy allergiás ember számára, mint kanos matróznak a szirének szorítása. Kedves munkatársak. Nem túl beszédesek. Ellenben ha mégis csacsogásra kerül a sor, hát a szitkozódáson és a discoban elkövetett hánykolódáson kívül nem jut másra idő. Megfelelő ellátás. Víz csak őrül távolságokban, a Capria kicsi így a 45 fokos szaharai körülményeket nem enyhíti egy leheletnyi árnyék sem. A nyesőolló minduntalan szétesik s ha permetezni kell ebédidő közben megemlítik, hogy egy kevéske zuhanyzás megmenthet a két napos rókainváziótól. A portól eltömődött a mobilom mikrofonja így nem kérhetek telefonos segítséget, végső elkeseredésemben és utolsó 5 percemben egy kis trágyát pakolok csak úgy a wellnes hangulat kedvért. Egy hónapnyi munka után tudatják, hogy szükséges lenne magán nyugdíj pénztárat keresnek, én inkább csontkovácsra vagy temetkezési vállalkozóra gondoltam. Levonás a fizetésből, természetes kell az államnak is hisz értetek és értük is dolgozom, így a végösszegből megtankolom a kocsimat (persze csak félig) veszek egy doboz cigit és egy üveg minerálvótert majd nyugodt lélekkel hazasántikálok... de legalább fogytam 5 kilót.       

Igaz! 1925 óta nem volt ilyen rossz eredményünk. Sokan sokféle kígyót és békát ordibálnak... ki arról esdekel,hogy valószínűleg a kormány propagálási technikája volt silány,sokan a hatalmas Kína érdekes szabályértelmezéseire pikkelnek (furcsa agyaggalambok repkedtek az égen és evőpálcák a szemekbe). Gondolom s mint a sporthoz kevésbé értő ember hiszek is a vádakban (hát persze)de az inkább szálkaként böködi a néha becsúszó érmektől amúgy is könnyes szemem, hogy te jó ég Cseh Lacink kétszeres egyéni és egyszeres Európa csúcsot úszott! De kevés, mert csak ezüstösen csillog (bár én személy szerint pityeregtem egy cseppet). Az Amerika úr  (és urak) pedig feltűnésmentesen úszik (úsznak) egy testhosszal és 4 másodperccel előbbre mint a világ többi élsportolója. Megtehetik, az elcsencselt olajkutakból telik izgalmas koktélokra...mi meg majd jövő évtől minden nap küldünk legalább egy sportegyesülethez két levél C vitamint és két darab Plussz tablettát, hogy jobban sikerüljön négy év múlva. Az érmekhez gratuláció...és nem kell foglakozni azokkal akik ebben a penészes Krumpli-világban becsületes csillogást várnak!

Meghatottan és elképedve szemléltem a nem oly rég alakult eseményeket, melyek a dinnyék ár/érték arányának öröktől fogva létező problematikájából fakadtak. Nevezetesen az Auchan (a termelők szerint) pitiáner összegért hajlandó csak felvásárolni a kiváló magyar minőségi gyümölcsöt (jelzem, magyar típusú dinnye már nem kapható országunkban, csak a csíkos afrikai változat).

Néhány apróság, ami fontos lehet, hisz alig tudunk valamit a dinnyéről... csak annyit, hogy édes, lehet lövöldözni a magjaival, illetve igencsak vízbázisú gyümölcs, eképp mozgatja a veséket rendesen.

A Magyarországon termesztett, fontosabb fajták jellemző adatai:

 Épp csak azt nem értem, hogy mi indítja a gazdákat az ilyen jellegű akciók kiötlésére. Értem én, hogy tiltakozni szeretnének hogyne érteném, de mindeközben azon morfondírozom, vajon ez a lehető legjobb megoldás erre? Miért nem ajánlják   fel egy segélyszervezet javára, akik pediglen szétoszthatnák olyanok között akik, régóta csak képen láthattak ilyesmit. Vagy építsenek belőlük várat és az legalább Guiness-rekord lenne. Mindenesetre vannak, akik jól jártak… legalábbis addig amíg hólyagrepedéssel nem szállítják őket a legközelebbi kórházba.

Kicsit keseredve, de nem meglepődve tapasztaltam, hogy újfent jól látható bizonyítékát adták annak a már tényként kezelt őrületnek mely (manapság egyre gyakrabban) jellemzi az átlag magyar állampolgárt. Azaz éljen az őrületes-Molotovos tűntetés illetve előre rasszizmus, nulla tolerancia, asszimilálódás pedig persze ugyancsak nuku. (No politika, no pornó!) A meleg felvonulás őszintén megvallom nem kenyerem…sőt, de e kérdéskörnél nem is az identitással illetve a szexuális hovatartozással kell foglakozni -arra van máskor és másképp lehetőség-  hanem azzal, hogy manapság miért nem lehet kulturáltan csendben ücsörögve megélni valamit… Miért érzi úgy e nép, hogy minden alkalommal kell valami nagy és cuppogós cafat amin a világ csámcsoghat heteken át. De legalább újra megadták nekik… mehetett „a politikát gyűlölöm” álcáján keresztül a klasszikus rendbontás (már-már népünnepély jelleggel). Nem vagyok büszke… régen se voltam, de manapság jobban érezném magam egy gödör aljában, mert ott a giliszták szebben fénylenek mint egyes emberek fejecskéje …

A védelem az első! Tessenek’ vigyázni az ajtók záródnak… Óvatosan ba…megmert leszakítja a fejedet… Néhány óvó figyelmeztetés az egészség megóvása végett, szakértőktől és a minket igaz szívből óvó szervektől…Három héttel ezelőtt egy kisebb fürdőzés alkalmával aggodalmamat fejeztem ki a tekintetben, hogy e víz valószínűleg úszás tiltott, ám semmi erre utaló jelet nem leltem mindaddig míg nem kucorodtunk egy fa árnyékába a déli nap rágó sugarai elöl. Ott volt a tábla a sásba és faágakba bonyolódva… Figyelem, figyelem! A fürdőzés tilos és életveszélyes!

 The bevezet és…

Végy pár napot, keverd össze egy eszményi Níderlandes tájjal, sörrel meg borral ( ne kevéssel),  pöckölj bele egy csipetnyi bölcsészkedős közönséget meg rengeteg alternatív muzsikust s ímhol vagyon a Fishing on Orfű. Persze most némi gúnyt fedeznek fel a kedves olvasóka soraim közé rejtve, pedig dehogyis (ugyan-ugyan). Remek fesztivált kanyarintott a kicsit megpocakosodott (szegényem egy kinőtt lenadrágban szaladgált) Lovaglós Bandi és (nem kevésbé) tisztelt csapata. A helyszín és a lehetőségek, valamint a fesztivált (és a népeket) kordában tartó emberkék megérdemelnek egy főhajtást munkájukért. A kissé túlzott táskakutatást leszámítva, a belépésnél, mikor már hatodik alsónadrágomat átszagolva is keresgélt a kopaszodó mester lyukasra kapart táskám alján némi madárlátta szesz után vágyódva, gondoltam elsütöm ama poént, hogy: „Bocsásson meg mester hasban lehet bevinni mert ha nem idepössentek’ a flaszterre!”

Kemping, szúnyog, swimming…

Megvallom megrögzött hegyimádóként mélységes elragadtatásban volt részem az Orfűi tájat látva, s ha csak egy délutánra is, de mindenkinek (nagyon) ajánlom a megtekintését… A kemping jólszituált parcellákra volt bontva, jutott hely kis emos-on át a nagy böszme’ filozófiaszakosnak is ( neked, nekem,  mindenkinek) az illatos tölgyek óvó

takarásába. Bogarak szinte alig…bár hallottam panaszt némi kullancsveszélyre de hát „ittenkém” aki fél az ilyesmitől aludjon a betonon. A fellelhető eleség…mint ahogy a fesztiválokon illik ( „szárnyát vagy combját”) mondjuk úgy elment... ( a mellékhelységig) bár néha körvonalazódott oly elgondolás, hogy valszeg’ azért olyan sós vagy keserű az étek, hogy utána az italsátorban duzzasztott szesszel öblögesse az izzad ízlelőbimbókat fájlaló vendég.

Programok is meg the stars…

Napközben…

A délelőttök kissé hosszúra nyúltak, ennek oka, hogy a luxus nylon sátrakban már reggel 8-kor nem volt maradása élő embernek az áporodott hő okán (persze a másnapos hortyogók mindig kivételek)…szóval némi csocsó..pihegés a fák alatt s gyermeki vidámsággal átitatott lubickolás a hegyi tavakban…

In the night…

Lehetett válogatni mi szem szájnak ingere…a Sörsátor színpadán amatőrök libegtek, inkább kevesebb mint több sikerrel míg az Osztrák Hubi sátorban stand up klasszikusok mulattatták a humorra kevésbé reflektáló bölcs(ész)eket. A Pesti est színpadán sok neves előadó adott lehetőséget a szárnyalásra bár a Pál utcai fiúk esetében (a frontember elmondása szerint egy hordó pálinka okán) az együttes gyorsabban és messzebbre szállt mint a nép. A Quimby az Mr2 Petőfi rádió színpadán a szokásos színvonalat hozta, ám az külön kiemelést kíván, hogy a "koncert közben megyent’ le a napocska" eseményt  beépítette a showjába, s mikor teljes sötétség borult a tájra gőzerővel tombolt a Fekete lamúr’… Hs7 ugyancsak remek kis koncertet kerekített, volt nagy rezgése az magyar talajnak az magyar ifjak lába alatt (mint két papírsárkány). Volt még underground kip-kop (sorry hip-hop) is az ínyencek kedvéért bár itt felsajlott némi szervezési hiba, minél fogva a fellépők mindösszesen (fejenként) 3 számot tudtak csak előadni mindenki nagyon nagy sajnálatára (Nks & Akkezdet Phiai rulez, remek kis szócséplés volt). A végére pedig némi meglepetésként  A Kispál és a Borz  remek koncertet produkált( igen, igen én is mondtam, hogy ez miképp lehet), sőt Lovasi úr (jobbára) nem tévesztett szövegeket, úgy látszik gyakorolt otthon a fürdőkádban.

 Össze-vissza sítés:

Összességében remek  kis „alternatív” fesztivál volt, meg kell valljam keserrel a számban(és némi „lejártszavatoságú” porkávéval borogatva a szemeim) hagytam el a területet.  Jóságos és tartalmas volt na, az Absinthe meg hideg,  a sör pedig arányaiban véve olcsóbb  mint az ásványvíz (280ft)

Ígéretem szóljon arról, hogy nemsokára fenn lesz a beszámoló csak várok a fínyképekre...mert lett egy-két általam  kamerázott mókás pillantkép...

Szóval nemsokára: Fishing on Orfű

Minden elismerést megérdemel Blu e hihetetlen alkotásáért.

Mindenkinek ajánlom!

Keressetek rájuk a www.blublu.org siteon.